Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam
Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, Csupán kíváncsi voltam, emvet, jövő, nyíltszívű, teremtés, vers, világ
Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam
Csupán kíváncsi voltam.
Kifőztem keserűn, sótlan…
Szavakkal fűszereztem,
talán csak átmegy a teszten…
Ám nem vette senki sem észre,
igen, ez más madár fészke,
s én beléje rondítottam.
– Itt vagyok! – ordítottam.
Itt voltam, s nem vettek észre,
én nem vártam, csak köszönésre.
Csupán csak kíváncsi voltam,
s a képemet pont ide toltam.
Na jó, nem égett a lámpa!
Vagy nem vesznek itt emberszámba?
Csak átlibbentem épp a léten,
s nem álltam meg mások szemében.
Mert kimondtam számtalan dolgot:
– Hogy az ember itt miért nem boldog!
Léptemmel utat mutattam,
bár nem voltam jó hangulatban,
de hittem, tán javítom másét,
és néhány szép szívdobbanásért
már eleve megérte élnem.
De csend volt csak, amiben féltem!
Emberek, láttok-e engem?
Éppen a jövőt teremtem,
hisz csírája itt telel bennem,
s a termőföldje a lelkem.
Ha tavasszal pirkad a hajnal,
szárnyra kell madárnyi dallal,
s gondolat-felhőn ér égbe,
s újat visz a mába, s régbe!
Kibújik föld alól szára,
rákacsint a bús világra,
s a nyári nap fénysugarától
magsor nő ki a kalászból.
A gondolat kenyérré érik,
de itt volt az – én bennem – végig.
Bár kimondtam észre sem vetted,
mert te nem az élőt teremted!
Barátom, tudod a dolgod?
A teremtést lelkedben hordod,
ne krónikása légy csak a múltnak,
s ne tanúja a megtanultnak.
Légy inkább teremtő elme,
mely itt a jelenben elkelne.
A teremtő magokat vesd el,
és legyél egy nyíltszívű ember!
Aranyosi Ervin © 2018-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
5 Responses to Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam