Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Aranyosi Ervin: Ha tudod…

Ha tudod, társaid tanítanod kéne,
s látnád, hogy az egyén nem gondolkodik…
Mikor jó szándékért pofont kapsz cserébe,
s a munkád gyümölcse mégsem boldogít.

„Vakoknak” mutogatsz élhetőbb világot,
nekik a fehér bot végső menedék.
Nem tudja elhinni, mit álmában látott,
csak a sötétséget teszi le eléd!

Példálóznál persze régi messiással,
aki úgy, mint te ma, éppúgy szenvedett.
Látta, mit tettek az igaz szent-írással,
hogy eltűnt belőle mind a szeretet.

S mindaz, kiért szavát élőn felemelte,
pont az tagadta meg, s azt teszi ma is.
Keresztjébe egykor a szeget beverte,
s állította róla, hogy szava hamis.

Csak csodát várt tőle megannyi hitetlen,
és a szeretettel sosem érte be.
Így maradt hát lelkük végtelen kietlen,
így lett árulással a világ tele.

Ha tudod, és látod, tanítanod kéne,
de csak azt, ki érzi lelke éhezik.
Aki képes hinni, s álmokat cserélne,
mert a szeretet még titkon létezik.

Aranyosi Ervin © 2019-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva