Aranyosi Ervin: Legyen a lét a jutalom

Aranyosi Ervin: Legyen a lét a jutalom

Állj meg egy percre és figyelj!
Kell az erőd, hogy élni merj!
Kell, hogy megtaláld önmagad,
az idő száll, a perc szalad.

Állj meg és befelé figyelj,
kell, hogy egy boldog útra lelj!
Ne rohanj hát, hisz futni kár,
mert élned kéne tudni már.

Ne vesztegesd el perceid,
az eltelt idő nem segít,
nem lehet fontos holmi cél,
ahhoz, hogy boldoggá legyél!

Az út a fontos, úgy hiszem,
ahol az álmaim viszem.
Csak lassítanom kellene,
s nem harcot vívni ellene!

Hiszen az út a nagy csoda,
mert rajta jutsz el máshova,
s ha minden percét élvezed,
akkor az út, az életed…

Mert csodák várnak mindenütt,
élvezd a végtelen derűt,
mely megszépíti az utat,
míg lelked jó után kutat.

Töltsd hát meg hátizsákodat,
csipegesd fel a titkokat,
s az élet lassan összeáll,
mert vár a perc, hogy jössz-e már?

De élvezd ki a lépteket,
minden lépés felé vezet,
hogy bölcsebb emberré legyél,
s másokat is azzá tegyél.

Szeretettel kövezd utad,
s a lelked mindent megmutat,
hogy merre menj, hogy mit tegyél,
azért, hogy jó ember legyél!

Csak mosolyogj, szeress, nevess,
azért, hogy jó ember lehess,
és támogass is másokat,
figyelj és gondolj rá sokat.

Tanulj, hogy aztán több legyél,
a tudós lélek szebben él,
s mit megtanulsz, add is tovább,
építs egy élet iskolát!

Állj meg, lassíts le és figyelj,
kell, hogy a helyes útra lelj,
s másoknak is mutass utat,
s ne bántson téged bűntudat!

Tanuld, s tanítsd az életet!
Mit is adhatnék még neked?
Szerzett tudásom átadom,
vidd tovább te a válladon.

S ha bárkivel találkozol,
mutasd meg azt, hogy mit hozol,
tárd ki szerető szívedet,
örüljön majd, hogy itt lehet.

Az út az élet, s meglehet,
boldoggá tesz, ha engeded.
Szedegesd fel a kincseket,
s rázd le a bús bilincseket.

Legyél vidám, legyél szabad,
másokat emeljen szavad,
öröm kísérjen utadon,
legyen a lét a jutalom!

Aranyosi Ervin © 2017-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva