Aranyosi Ervin: Tanulj a tavasztól!

Aranyosi Ervin: Tanulj a tavasztól!

Tiéd a döntés: ha akarsz változol,
s ha vágyad sarkall hát létre is hozol.
Előhívod, akár fotós a képet,
fénybe állítod az elképzelt egészet.
Mert minden vágy, mely ma még láthatatlan,
ott bújik még sötétben, árnyalakban.
Amint Napod – szellemed – ráragyog,
mutatkozik, s azt mondja: – Itt vagyok!

Amíg a fényed nem árad felé,
a megnyílás szép útját nem lelé.
Lángot a hited gyújthat csak, tudod?
És létre jön, ha el nem árulod.
Ha megérted: teremt a képzelet!
Majd száz csoda történik még veled,
s ha akarod, hát irányíthatod,
teremtő lángod újra gyújthatod!

Figyeld a fű, a virág hogy növekszik,
teremt a Nap fényével, s neki tetszik!
Szétszórja hát hitének aranyát,
s fénybe borítja a Földünk talaját.
S lám nő a fű, kinyílik a virág,
zöldül a rét, mosolyog a világ,
Képes vagy így te is teremteni,
isteni jussod ezáltal emberi.

Tedd hát a dolgod, kétséged ne legyen,
hiszen a fény isteni kegyelem.
Használd fel hát, tedd szebbé a világod!
Váltsd csak valóra, teljesítsd be álmod.
Ragyogj tehát és old fel a sötétet,
hisz rólad szól a titokzatos élet,
s ha fényben élsz, utad is megleled,
ragyogj tehát, Isten legyen veled!

Aranyosi Ervin © 2017-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva