Aranyosi Ervin: Úgy legyen! Áldás! Hála érte!

Aranyosi Ervin: Úgy legyen! Áldás! Hála érte!

Imád végén kimondod: „ámen”,
s ezzel azt tönkre is teszed!
Mert elrontod vele a címzést,
és nem kapja meg Istened!
Hiszen az „ámen” egy rossz ómen,
Ámonnak küldted a fohászt,
idegen népség istenének,
ezt kéne végre hogy meglásd!

A gyilkos, népirtó istennek,
ki eltüntetné népedet,
s te buzgón imádkozol hozzá,
mert elhitették rég veled,
hogy ez a szó megerősítés,
és azt jelenti: úgy legyen!
De mért nem mondod imád végén,
magyarul, értelmesen?

A végső szó, az imád végén,
a sötétségbe, mélybe húz,
és mélységes rezgése révén,
hitet, reményt is összezúz!
Akadályoz a teremtésben,
a képességed megtöri,
pokolra küldi minden álmod,
mesterkélt, s egyben ördögi.

Ha lelked most megszabadulna,
teremtőd végre hallana!
Saját vágyaid vennéd sorba,
imádba szőve, dalba ma!
Isten adott egy adottságot,
tudod, a gondolat teremt,
mi teremthetünk új világot,
nekünk adta a végtelent!

Imádkozz csak, és beszélj hozzá,
– s nem térden, esdekelve kell! –
teremtő atyád viszonozná,
benne vágyad válaszra lel!
A része vagy, belőle lettél,
örök lélekként benned él,
s szeretné, ha önmagad lennél,
érted szebb világot remél.

Adná ő néked két kezével,
amire vágysz, azt megkapod,
csak hozzá kéne mindig szólnod,
ne rút szó zárja a napod!
Mint jó szülő, ő teljesíti,
amit csak lelked megkíván,
jó lenne már őbenne hinni,
ne legyen csúfság az imán!

Úgy legyen! Áldás! Hála érte!
Ezzel engedd el vágyaid,
és meglátod, ezért cserébe,
mindent valóra vált a hit!
Teremts magadnak szebb világot,
élhetőbb és szebb életet,
s ha imádat hálával zárod,
meglesz a Földön mindened!

Szeretni kéne megtanulni,
felemelni a lelkeket,
de béklyóval imáink végén,
magasan szállni nem lehet!
Imádban ne kérj, s ne parancsolj,
csak váltsd valóra vágyaid!
Lásd úgy, mintha már tiéd lenne,
azt, mi még lelkedben lakik!

Légy érte hálás, köszönd meg szépen,
és várd, hogy valóban jöjjön el,
erősítsd vágyad látomással,
amit majd rezgésed növel!
Emelkedj fel Jóistenedhez,
érezd, szeret, s mindent megad,
hisz saját képére teremtett,
érezd utódjának magad!

Ne pénzt, hívságos holmikat gyűjts!
Örömöket, élményeket!
Tedd boldogabbá ember társad,
gazdagodjon a lét veled!
Szellemed sok mindenre képes,
s utad egy módon járható,
töltsd meg a szíved szeretettel,
ezt várja a Mindenható.

Mert ha mind, egymást felemelnénk,
nem lenne bűn és bűnözés,
lassan világunk megtisztulna,
s örömből sem lenne kevés!
S talán, akik ma még uralnak,
meglátnák, másképp is lehet
felemelni a nagyvilágot,
s teremthetne a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2023-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva