Aranyosi Ervin: Az én játékmackóm

Az én játékmackóm
Aranyosi Ervin: Az én játékmackóm

Ez a játék mackó, bizony nagyon élő!
Az én világomban, s álmaimban él Ő.
Pont annyira élő, ahogy én akarom,
mert ha kedvem támad, mozgatja a karom.
Máskor pedig inkább képzeletem játszik,
és a macim bizony, lábra áll és mászik.
S nem csak mászik, játszik, igen gyakran beszél,
mikor ketten vagyunk, álom szépen mesél.
Azt szeretem benne, hogy még meg is hallgat,
ha akarom dicsér, erőt ad, s bizalmat!
Ahogy reá nézek, mosolyog a szája,
ha tanácsot kérek, könnyen kitalálja.
Így hát könnyen döntök, együtt mindig könnyebb!
S ha jól végzem dolgom, dicséretek jönnek.
Mikor panaszkodom, megértőn bólogat,
ezért nem pityergek, sosem sírok sokat.
Velem mindig kedves, ha kell, megvigasztal,
brummogva felcsendül rögtön egy vigasz dal.
Mikor jön az este, mély álomba ringat,
s ott folytatjuk tovább szép játékainkat.
Az én játékmacim gyakran meg is ölel,
mancsai közt lelkem újult erőre lel.
Megvéd minden bajtól, nem is bánthat senki,
ezért is olyan jó barátjának lenni.
Mert a karjai közt, megnyugvásra lelek,
ezért is olyan jó, ha macit ölelek!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva