Aranyosi Ervin: Füledbe súgok valamit

Aranyosi Ervin: Füledbe súgok valamit

Figyelj Anyu! Kérlek figyelj rám!
Füledbe súgok valamit!
Szavakkal szólva megmutatnám,
apró szívemben mi lakik.
Láthatnád benne azt a hálát,
amit irántad érzek én.
Tudom, ott benne megtalálnád,
a te dalod, az én zeném!

Hiszen a létet tőled kaptam,
minden csodát, amit lehet,
annyi mindent tettél miattam,
mert vezetett a szeretet.
Úgy szeretném most kifejezni,
hogy mit is jelentesz nekem,
mért tudom lelked úgy szeretni,
hogy könnyes lesz a két szemem.

Tudod, Anyu, én nem is kértem,
de csodát tettél énvelem,
világra hoztál – ez is érdem –
tőled kaptam az életem.
Azóta is tanítgatsz engem,
hogyan kell élni a csodát,
apró szikrát gyújtottal bennem,
s mutatod mi a boldogság!

Hálás vagyok, köszönöm néked,
s amit kaptam, visszaadom,
reád adom a büszkeséget,
s ragyoghatsz rám, mint a Napom.
Meghálálom, mindazt, mit adtál,
s hozzád mindig csak jó leszek,
hiszen a létbe utat mutattál,
s ott többé már el nem veszek!

Megtanítottál jól szeretni,
hálásnak lenni mindenért,
csak veled jó felcseperedni,
s érezni, mindez mennyit ér!
Figyelj Anyu! Füledbe súgom.
– Te vagy a legnagyobb csoda!
Segítettél jól megtanulnom:
– A szeretet, a lét oka!

Aranyosi Ervin © 2020-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva