Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Avarba takarva


Aranyosi Ervin: Avarba takarva

Lefeküdtem, elaludtam,
szunyókáltam, amíg tudtam.
Ám, amikor felébredtem,
azt hittem, hogy eltévedtem.
Ezer levél körülöttem,
ezer színben, napsütötten,
s úgy betakarta a testem,
hogy azt meglepődve lestem.
Úgy kellett nekem kimásznom,
mert különben nem is látszom,
az avarba betakarva,
kikászálódni akarva.

Aranyosi Ervin © 2020-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elaludtam


Aranyosi Ervin: Elaludtam

Aludtam, aludtam, aztán felébredtem,
s láttam, az éjszaka elsuhant felettem.
Vajon mért sietett, s hová tűnt a hajnal?
Sokan nem ébredtek versbe szőtt szavammal.
Persze, szabadnapot én is kivehetnék,
van már oldalamon tőlem ezer emlék.
Nem hajt török, tatár, vagy egyéb hatalom,
úgy osztom be időm, ahogyan akarom.

Igaz, tegnap este sokáig itt ültem,
végeztem a dolgom, munkába merülten,
senki sem szólt reám, hagyjam végre abba,
tettem csak a dolgom, jókedvűn, haladva.
Szóval éjszakába nyújtózott az estem,
és csak később kezdett fáradni a testem,
az ágyam – mágnesként – nem húzott magához,
álom sem várt talán, ami meghatároz.

Aludtam, aludtam és későn ébredtem.
De mihez van késő? Ezen elmélkedtem?
Le lehet e késnem, rohanó világom,
azért mert ma reggel elnyomott az álom?
Talán ez egy jelzés? Lassítanom kéne?
Vagy fordulatot vesz életem regénye?
Minden nap változunk. Éppen azt csinálom,
s ebben segít talán a hosszúra nyúlt álom.

Aranyosi Ervin © 2020-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kisliba kalandja


Aranyosi Ervin: Egy kisliba kalandja

Úsztam, úsztam, lapátoltam,
de elfáradt kicsi lábam.
Ha ránézel a fényképre
láthatod, hogy mit csináltam.

Felmásztam egy úszó fára,
aztán mélyen elaludtam.
végül, mikor felébredtem
úsztam vissza, ahogy tudtam!

Vajon sikerül-e este
hazaérnem vacsorára?
Vagy majd azt kell megtanulnom,
álmaimnak nagy az ára?

Aggódik-e jó anyácskám?
– Elveszett a csemetéje.
Sírással telik-e napja,
búsulással múlik éje?

Úszom vissza, ahogy tudok,
hiszem, talán megtalálom,
addig gyermeki szívemre,
nem is találhat az álom…

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva