Aranyosi Ervin: Elaludtam

Aranyosi Ervin: Elaludtam

Aludtam, aludtam, aztán felébredtem,
s láttam, az éjszaka elsuhant felettem.
Vajon mért sietett, s hová tűnt a hajnal?
Sokan nem ébredtek versbe szőtt szavammal.
Persze, szabadnapot én is kivehetnék,
van már oldalamon tőlem ezer emlék.
Nem hajt török, tatár, vagy egyéb hatalom,
úgy osztom be időm, ahogyan akarom.

Igaz, tegnap este sokáig itt ültem,
végeztem a dolgom, munkába merülten,
senki sem szólt reám, hagyjam végre abba,
tettem csak a dolgom, jókedvűn, haladva.
Szóval éjszakába nyújtózott az estem,
és csak később kezdett fáradni a testem,
az ágyam – mágnesként – nem húzott magához,
álom sem várt talán, ami meghatároz.

Aludtam, aludtam és későn ébredtem.
De mihez van késő? Ezen elmélkedtem?
Le lehet e késnem, rohanó világom,
azért mert ma reggel elnyomott az álom?
Talán ez egy jelzés? Lassítanom kéne?
Vagy fordulatot vesz életem regénye?
Minden nap változunk. Éppen azt csinálom,
s ebben segít talán a hosszúra nyúlt álom.

Aranyosi Ervin © 2020-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva