Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak védd az erdőt jpg
Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt…

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
befogadó tündér, s van neki varázsa,
külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
gyára levegőbe és vizekbe ontja
a mellékterméket, a sok tonna mérget,
s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
Ne engedd letépni éltető ruháját!
A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
hogy e planétának rossz gazdái voltak.

Aranyosi Ervin © 2016-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva