Aranyosi Ervin: Fekete péntek

Aranyosi Ervin: Fekete péntek

Karácsonyi sorban állás,
áruszerzés, cipelés,
harc a boltban mások ellen,
hol az emberi kevés.

Néhány dolgot leáraznak,
– most annyi, amennyit ért! –
bár kell érte tülekedni,
hogy megkaphasd ennyiért.

Harácsolás állat módra,
szórhassad a pénzedet,
szerettednek bizonyíthasd,
hogy a szíved még szeret.

Hosszú sorban nyomakodsz
mely akár ezer méteres,
megmutasd, hogy van még munkád,
van olyan, ki még keres!

Hitelekkel terheled meg
bankszámlád, és majd nyögöd,
szerencséd lesz, ha nem rúg ki
jövőre a főnököd!

Lám a szép „fény születése”
fényűzéssé „nemesült”.
az erőszak és az önzés
a bejglibe belesült.

Lesz lakoma, evés-ivás,
pénz-erő fitogtatás,
Jézuskát és Istenfélést,
tanít a hitoktatás?

Ám ne izgulj, direkt van így!
Ilyen a társadalom!
Aki rendre kizsákmányol
azé itt a hatalom.

Birka vagy, hát karácsonykor,
a sorba újra beállsz,
s nem látod, hogy terelgetnek,
ebben rosszat nem találsz.

Megkerested munkád bérét,
van is némi hiteled.
Kell az „új cucc” a családnak,
bármi történik veled.

Mire eljön a karácsony
nem is örülsz már nagyon.
Egész évi munkád ára
elfér a kis asztalon.

Sírva búsul hát a magyar,
ilyen ünnep jut neki,
összeveszik a családdal,
mert azt joggal teheti.

Milyen szép lesz a karácsony,
minden csillog, csodaszép,
Csak előtte a vásárló
elveszíti az eszét.

Mire végre itt az ünnep,
már mindenki ideges,
számolgatja a hitelét,
s hogy jövőre mit keres.

Nincs már kedve a családhoz,
eszik, iszik jámborul,
s ha egy kicsit többet ivott
a fenyőfa ráborul.

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva