Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Áthidaló megoldás


Aranyosi Ervin: Áthidaló megoldás

Áthidaló megoldáson
törtem én a fejemet,
a díványra, oda hozzád,
vajon hogyan mehetek?
Pont elértem a “túlpartot”,
ám a hátsóm lemaradt.
Mért nem tudok úgy repülni,
ahogyan a madarak?

Áthidaló megoldásként
nyújtózkodtam eleget,
ha sikerül át is jutnom,
ott lehetek teveled!
Azt reméltem, a megoldást
áthidalhatom hamar,
s ha ott vagyok, megsimogatsz,
kezed érezni akar.

Áthidaló megoldásom,
látod, mégsem sikerült,
bár az első két kis mancsom
már a túlpartra került,.
Igen ám, de a fenekem,
s hátsó lábam lemaradt,
s amíg azok át nem jutnak
tervem sikert nem arat.

Áthidaló megoldásként
használhatnád a kezed,
magadhoz felemelhetnél:
– A cicád megérkezett!
Nem állhatok úgy, mint egy híd,
asztal, s kanapé között,
megmentőre van szükségem,
legyen már hozzám közöd!

Emelj kérlek az öledbe,
legyél végre jó velem,
tudhatod a kényeztetést
én mennyire kedvelem.
Közben neked dorombolok,
hallgathatod énekem,
ez lenne az áthidaló
megoldásom énnekem!

Aranyosi Ervin © 2021-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Simogatás

Aranyosi Ervin: Simogatás

Vegyél fel a karjaidba,
kényeztetést várok,
cserébe majd dorombolok,
remélem, lesz rá ok!
Azt mondod rám: – Ennivaló!
Na meg azt, hogy: – Édes!
Azt hiszem, a simogatás,
nagyon esedékes…

Aranyosi Ervin © 2013-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csók

Aranyosi Ervin: A csók

A csók csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnök, mely a szívedhez vezet.
Kis lüktetése a szerelem áramának.
Vibráló fény, szikrázó élvezet.

Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jól esett, majd ismét odatartom,
s ha szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére forró válasszal felel.

Apró jelzés,hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol.
Időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.

Bőröd színén a lelked hullámzását,
vibráló fényét megtapasztalom.
Lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.

A csók, csak bók, kényeztetés a testnek.
Aprócska hírnök, mely szívedhez vezet.
Előszobája a lefüggönyzött mennynek,
hová csak az jut, ki szívéből szeret.

Aranyosi Ervin © 2010-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva