Aranyosi Ervin: Követem a Napom


Aranyosi Ervin: Követem a Napom

Követem a Napot,
fényével vezessen,
elindulva felé,
példakép lehessen!
Hisz tanulom tőle
én is ragyogásom,
hadd legyen másokra
nekem is hatásom.

Hadd öntsek tiszta fényt
én is nyílt szívekbe,
megmutassam, könnyebb
világot szeretve!
S úgy, mint fénylő Napom
odafent az égen,
szórom a világra
érző, tiszta fényem.

Szép szavakkal, vígan,
tudó, bölcs reménnyel,
életet mutató,
jövőt hozó képpel.
Teszem, mit vállaltam,
mert ez lett a dolgom,
csak az értetlenért
néha morgolódom!

Úgy, ahogy a Napom,
világom csodálom,
s hiszem e planéta
megvalósult álom.
Meg kéne őriznünk
a szép utókornak,
hogy legyen jövője
mából nyíló holnap.

Sajnos, sok a felhő
a bolond világom,
emberi butaság
árnyékait látom,
sötétbe borít
az anyagias világ,
s ott a fény hiánya
bántja azt, aki lát.

Életre születtünk
és nem haldokolni,
rút félelmeinkért
másokat okolni,
inkább feloldódni
természet ölében,
hadd pihenjen lelkünk
Isten tenyerében.

Tükrözzük hát együtt
drága Napunk fényét,
őrizve lelkünkben
szebb jövőnk reményét.
Figyelmünk irányát
tereljük a jóra,
hadd válhasson szebbé
mától minden óra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva