Aranyosi Ervin: Májusi réten

Aranyosi Ervin: Májusi réten

Bodza, s akácillat terül szét a tájon,
hogy a szegénynek most, a szíve ne fájjon!
A derűs természet vidámítja kedvét,
ne bánja a régen elveszett szerencsét!

Napnak ragyogása simogatja arcát,
nyugtatja a lelkét, ne folytassa harcát!
Olvadjon fel inkább, a rét tengerében,
leljen örömöt a gyümölcsök ízében!

Margaréták állnak ágaskodva körbe,
színt visznek a zöldtől egyhangú mezőbe,
fehér szirmaikban ott virít a sárga,
különös gyógyír a szív-szomorúságra!

Lám, a madarak is boldogan dalolnak,
bennük ott a remény: most nyílik a holnap!
Mező hűvösében szegfűgomba éled,
könnyebbé teszi a ránk varrt szegénységet.

Szamóca nevet már, apró pici szemek,
táncolnak körötte hullámos levelek.
Egerészölyv repül, kiterjesztett szárnnyal,
fennen dacolva a lenti bús világgal.

Aranyosi Ervin © 2024.05.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva