Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Oly szomorú vagyok,
a sarokban állok.
Tudod, én nem tudtam,
hogy rosszat csinálok.

Amikor a falra
ördögöt festettem,
azt hittem, aki rossz
tőle majd megretten.

Találtam filctollat
sok színeset, szépet,
s elkezdtem festeni
sorban az egészet.

Közben mondogattam:
– Elvisz majd az ördög,
akik más szíveket
csúnyán összetörtök!

Mind, aki hazudik,
az rosszul fog járni,
neki nem kell soká
az ördögre várni.

Én meg lerajzoltam,
ahogy elképzeltem,
s a falon ott termett
az az ördög menten!

Aztán anyu bejött,
felsikoltott elébb,
összecsapta rögtön
mind a két tenyerét.

Azt kérdezte tőlem,
hogy fog ez lejönni.
Mondtam: – Az ördöggel
nem muszáj törődni.

Nem jön az le onnan,
örökre ott marad!
Csak ha lekaparja
valaki a falat…

Hát ez volt a bűnöm.
De én csak festettem,
én csak jót akartam
és bűnbe sem estem.

Többé nem is festek
ördögöt a falra!
Nehogy megjelenjen!
Anyu nem akarja!

Inkább rajzolok majd
kedves angyalkákat,
azért majd dicsérnek,
előnyömre válhat.

Múltkor a templomban
olyan volt a falon,
én angyalt is tudok,
ha akarom nagyon.

Anyu örülni fog,
ha az angyalt látja,
s végre megdicsér majd,
s tátva marad szája.

Angyal őrzi álmunk
s többé nem kell félni,
nem kell az ördöggel
egy lakásban élni!

Aranyosi Ervin © 2018-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva