Aranyosi Ervin: Viharban

viharban
Aranyosi Ervin: Viharban

Félelmetes, csodálatos, de miért csinálja?
Vágtat a szél át a réten, s hajlik száz virágja.
Szürke égbolt, bokros felhők, szállnak szakadatlan,
rémületet ébresztve a szálló madarakban.
Izzó villám, fény ostorként csap végig az égen,
csattanóját dörömbölő mennydörgésnek  vélem.
Félelem jár a víz felett, habja fodrozódik,
kiskutyámnak, mintha fájna, – közelebb húzódik.
– Mondd csak vihar, m’ért ijesztgetsz, m’ért téped a fákat?
M’ért jó az, hogy sírva bújik minden kedves állat.
M’ért haragszol, mond ki bántott, kin kell bosszút állnod?
Szállj vissza a teremtődhöz és folytasd az álmod!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva