Aranyosi Ervin: Tíz éve már Cipő nélkül

Aranyosi Ervin: Tíz éve már Cipő nélkül

Kirúgta maga alól a földet,
más világba költözött,
a hatvanhetes utat járja,
kísért “Ég és föld között”!

Nem üzen már kismadárral,
nem várja már kedvese,
embereknek álmot adni,
nincs új dala, s kedve se!

Nem hatja meg rózsák vére,
a bálnája sem repül,
sokan voltak körülötte,
így maradt hát egyedül.

Szeretni szeretett volna,
valakit, valamiért,
ezt a földet választotta,
s egy szebb holnapot ígért!

Igaz, milliók szerették
szívhez szóló dalait,
akik vele énekelték,
kiket útján hazavitt.

Ma is él a dallamokban,
igaz, csak “a csend beszél”,
ha hallgatod Cipő dalát,
ha emléke benned él.

Zenéjében pionyír volt,
útkereső partizán,
az élete mégis elfolyt,
akár a víz a Tiszán.

Nagyon gyakran fájt a szíve,
mégis belőle adott,
sokan ma is egyre várják
a szép “Lassú vonatot”.

Varázsló és Indián volt,
“Tizenhat tonnát” rakott.
Erdő közepében járva,
lett a lelke elhagyott.

“Mezítlábas” lett az ország,
mert hiányzik a Cipő.
Hoppá, hoppá, hoppá, hoppá,
ez az álom neki bő!

Tíz éve megállt a szíve,
addig értünk dobogott,
nekünk adta érző lelkét,
aztán mindent itt hagyott!

Aranyosi Ervin © 2023-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!