Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nélküled


Aranyosi Ervin: Nélküled

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok.
Lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj itt velem.

Lézengek árván nélküled,
megfagyott szívem jéghideg,
s nem álmodom új holnapot,
hisz nélküled halott vagyok.

Hát kell, hogy hozzám visszatérj,
lelkeddel szép szívemhez érj,
felébreszd bennem a Napot,
érezhessem: – Élő vagyok!

Lehelj hát életet belém,
csókoddal érzőn, könnyedén,
melegítsd át a szívemet,
hadd súgjam lelkesen neved!

Nélküled én már nem leszek,
csupán emlékként létezek,
halott virág, száraz levél…
A lét nélküled mit sem ér!

Bolyongok árván, céltalan,
nem hallják többé szép szavam,
nem látják többé alakom,
csak hamu marad, egy halom…

Hiszen te érted égtem el,
s e szív tán többet érdemel,
de porrá válik nélküled,
mit szerte szór a rémület.

Többé egész már nem vagyok,
szívemben félelem ragyog,
nem leszek teljes már soha!
Mennék hozzád, de nincs hova!

Felkap a kósza őszi szél,
könnyen megteszi ő, hisz él!
Csupán a létem súlytalan,
porhüvelyem csak útban van.

Mit ér a létem nélküled,
az óra jár, sok perc üget,
s a világom földhöz ragad,
mert elloptad abból magad.

Nélküled én már nem vagyok,
nincsenek álmok, holnapok,
lelkem kihalt, élettelen,
hát kérlek maradj még velem…

Aranyosi Ervin © 2018-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?


Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor nem a múltam
sebeit vakarom.
Mindnek megbocsátok,
ki ellenem vétett,
mert a vádaskodás
nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm,
haragom és mérgem,
lelkemet mérgezik,
s nem élhetek szépen.
Elvakultan nem jó
a világban járni,
nem enged álmodni,
kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát
leteszem hát végre,
Súlytalanná válva
felszállok az égre.
Itt az élő létben,
mindent megcsodálok,
megértőn figyelve,
boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog?
– Ha már nem ítélek,
elfogadva, értve,
szívem szerint élek.
Érzésem figyelve,
hallgatok szavára,
így épül szép jövőm
csodálatos vára!

Mások életére
jó példámmal hatok.
Megismerem magam,
megtudva, ki vagyok.
Tudom, ma teszem le
szép jövőm alapját,
építőköveit
gondolatok adják.

Amit elképzelek,
az válhat valóra,
csak miattam múlik
minden perc és óra.
A jóra törekszem,
– persze még hibázok –
hát a tanulásra
mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor a gondjaim
már nem nyomnak agyon.
Mikor az életem
végre már élvezem,
s mikor a dolgomat
szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem
képzek betegséget,
ha lelkiismeret,
önvád már nem éget.
Amikor megértem,
mi miért történik,
s tudatosan megyek
az utamon végig.

A kérdés még mindig:
– Boldog mikor leszek?
Mikor világomért
élek, lépek, teszek.
Mikor úgy, ahogy van,
vele eggyé válok,
magamért és értük
egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak,
amit én is várnék.
Világítok nekik,
s menekül az árnyék.
Így borul világom
örömbe és fénybe,
s boldogság költözik
minden érző lénybe!

Addig még tanulok,
és teszem a dolgom.
Világom nagy részét
már szívemben hordom.
Ügyelek hitemre,
a teremtő szóra,
így váltom jövőnket
kedvesebbre, jóra!

Kedves embertársam,
akarj boldog lenni!
Kezdj el világunkért
te is sok jót tenni!
Nem várok túl sokat,
szívvel tedd a dolgod,
legyen szép világunk
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva