Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva


Aranyosi Ervin: Kéz a kézben, álmodva

Talán jól teszem,
mikor ébren is álmodom.
Ha az álmokból
a szépet is áthozom.
Ha az érzéseim
mind megmutatom neked,
mikor elmesélem,
milyen jó veled.

Talán álmodom
az életem perceit,
talán látom már,
hogy az érzésem merre vitt.
Talán meglelem
a kitűzött, jó utat,
amin végigmenve
elérem célomat.

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Talán jól hiszem
hogy nem álom az élet.
Talán jobb nekem,
ha múltamból kilépek.
Ami épp bennem él,
azt szabaddá teszem,
amikor átérzem,
hogy milyen jó nekem.

A félelmeket
nem engedem magamba,
a sérelmeket
már nem veszem magamra,
Mind elengedem
eztán ne mérgezzen tovább,
dédelgetek inkább
száz csodát

Refr.:

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
könnyebb az út,
ha lelkünk nincs bezárva,
együtt megyünk,
de önként és dalolva,
egy közös úton
egymást átkarolva

Hisz kéz a kézben,
az álmok mentén járva,
boldog a szív,
ha van társa, s nem árva.
együtt megyünk,
mert csak így jó nekünk
csak így lehet
teljes az életünk

Aranyosi Ervin © 2018-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet útját járva


Aranyosi Ervin: Az élet útját járva

Nem akarok különbnek látszani,
csak élni a létet és játszani.
Félvállról venni azt, ami gátol,
hadd javuljon csak az élet magától.

Nem töröm magamat, minek is tenném,
tegnapok terheit mind-mind letenném.
Cipelje az tovább, akinek ez kell,
nem halni érkezett, s van itt az ember!

Nem vagyok kevesebb, s több, mint egy lélek,
vagyok, ki vagyok, és eszerint élek.
Minden napomban ott van az érték,
adtam is magamból, ha mások kérték.

Kaptam is oly sokszor, hiszen szerettem,
ez csak a fontos az én életemben.
Jöttem is, hoztam is, volt, aki látott,
szebbé is tettem egy kicsiny világot.

Nem dobom szemétbe a teljes múltam,
akadtak jó dolgok, sokat tanultam.
Megyek az utamon, élek a mában,
társakat látok a fűben, a fában!

Kísérnek emberek, jó útitársak,
s emelnek magasra, hogy jobban lássak.
Elmondom nekik mindazt, mit láttam,
emberek gyertek csak, éljetek bátran!

Hiszek a holnapban, álmodok, élek,
aggódnom nincs miért, azért sem félek!
Egyszer, ha véget ér, s nevetnek rajtam,
nem fog majd zavarni: – Épp ezt akartam!

Aranyosi Ervin © 2018-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?


Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor nem a múltam
sebeit vakarom.
Mindnek megbocsátok,
ki ellenem vétett,
mert a vádaskodás
nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm,
haragom és mérgem,
lelkemet mérgezik,
s nem élhetek szépen.
Elvakultan nem jó
a világban járni,
nem enged álmodni,
kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát
leteszem hát végre,
Súlytalanná válva
felszállok az égre.
Itt az élő létben,
mindent megcsodálok,
megértőn figyelve,
boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog?
– Ha már nem ítélek,
elfogadva, értve,
szívem szerint élek.
Érzésem figyelve,
hallgatok szavára,
így épül szép jövőm
csodálatos vára!

Mások életére
jó példámmal hatok.
Megismerem magam,
megtudva, ki vagyok.
Tudom, ma teszem le
szép jövőm alapját,
építőköveit
gondolatok adják.

Amit elképzelek,
az válhat valóra,
csak miattam múlik
minden perc és óra.
A jóra törekszem,
– persze még hibázok –
hát a tanulásra
mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor a gondjaim
már nem nyomnak agyon.
Mikor az életem
végre már élvezem,
s mikor a dolgomat
szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem
képzek betegséget,
ha lelkiismeret,
önvád már nem éget.
Amikor megértem,
mi miért történik,
s tudatosan megyek
az utamon végig.

A kérdés még mindig:
– Boldog mikor leszek?
Mikor világomért
élek, lépek, teszek.
Mikor úgy, ahogy van,
vele eggyé válok,
magamért és értük
egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak,
amit én is várnék.
Világítok nekik,
s menekül az árnyék.
Így borul világom
örömbe és fénybe,
s boldogság költözik
minden érző lénybe!

Addig még tanulok,
és teszem a dolgom.
Világom nagy részét
már szívemben hordom.
Ügyelek hitemre,
a teremtő szóra,
így váltom jövőnket
kedvesebbre, jóra!

Kedves embertársam,
akarj boldog lenni!
Kezdj el világunkért
te is sok jót tenni!
Nem várok túl sokat,
szívvel tedd a dolgod,
legyen szép világunk
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: KI-CSODA-vagy-OK (elgondolkodtató vers)

Aranyosi Ervin: KI-CSODA-vagy-OK
(elgondolkodtató vers)

Azt, hogy KI vagyOK én, azt még keresnem kell!
Bár a „KI” magában, azt jelenti: ember!
Azt hogy „CSODA vagyOK”, nem mindenki tudja,
csak akit dicsérnek és így megtanulja.
Vagy-OK, aKI vagyOK, vagyis hát vala-KI,
aKI testet öltött, mesterré vált szaKi.
A „vagy-OK” jelenti létezésem OK-át,
OK-osan teremtek, vagy tudást ad-OK át!
Ok-ot szolgáltatok, céllal, OK-kal élek,
saját világomtól OK-talanul félek!
Nem vagy-OK a nevem, mert azt csak viselem,
s bár OK-oz csalódást néha a jellemem,
de az sem én vagy-OK, csak hát meghatároz,
ahogy viszonyulok más-OK világához.
A hitem sem vagy-OK, azt is csak tanultam,
s nem vagyok a jövőm, s nem vagyok a múltam.
Csak egy lélek vagyOK, az EGÉSZ-nek része,
egy kis apró porszem. IS-TE-n az EGÉSZe!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az út végén…

az út végénAranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ meg fogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!

Aranyosi Ervin © 2015-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Hullámtörés

…és jött a hullám, s pofára estem,
s amíg az egyensúlyt kerestem,
azt sem tudtam hogy hol vagyok.,
csak annyit, hogy nyomott hagyok,
– magam előtt és nem mögöttem,
saját magamon jót röhögtem,
mert annyit immár megtanultam,
nem fontos jövőm, sem a múltam,
csakis a ma, mert ebben élek.
s jöhet a hullám, úgyse félek….
(Aranyosi Ervin)
https://www.facebook.com/1kep1vers