Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!

Soha ne akarj a csorda után menni,
letaposott füvet, kényszerből legelni!
Járd a magad útját, s azt az élen éld át,
mutass világodnak, szeretetből példát!
Soha ne akarj hát, csak egy helyben ülni,
szeretetlenek közt, csendben elvegyülni,
ha nyugtalan szíved új vágyakra sarkall,
lehet, hogy csak érted ébred fel a hajnal!

Soha ne hajolj meg, ne törjön alázat,
ám nem érhet célba, ki ész nélkül lázad!
Figyelj az érzésre, ne rohanj a falnak,
mert az erősebbek könnyedén felfalnak!
Akkor jutsz a csúcsra, ha vágyad vezérel,
s ha képes vagy élni, vágyad erejével.
Ám sose kapaszkodj túl görcsösen bele,
mert attól késni fog vágyad jövetele.

Képzeld, hogy elindul, érezd azt, hogy látod!
így kezd teremteni a belső világod.
És ha megjelenik képzeleted vásznán,
sose gondold azt, hogy: „hinném, hogyha látnám”!
Hanem lásd valósnak, mintha kézbe vennéd,
s hidd el már a tiéd, ha nagyon szeretnéd,
majd engedd útjára, mint egy folyó folyjon,
s engedd, hogy a lelked reá hangolódjon.

Mikor együtt rezeg célod és a vágyad,
a teremtés módját végre megtaláltad!
Ám ne hidd, hogy vágyad, csak tárgyakat teremt,
akár érzelmeket, vagy eseményt jelent.
Tudd meg, a teremtés nem egy földi törvény,
a vágy a célodat húzza, mint az örvény,
és ha ezt megérted, nem mutogatsz másra,
mert te vagy egyedül életed kovácsa!

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva