Aranyosi Ervin: A bagolyhoz jöttem

A bagolyhoz jöttem
Aranyosi Ervin: A bagolyhoz jöttem

Tudod, erre jártam egy csillagos esten,
öblös odújában a baglyot kerestem.
Kerestem, hiába! Sehol nem találtam,
sem a fák ágain, sem az odújában.
Mint kiderült később, éppen egerészett,
ebből megértettem végre az egészet:
– Ha jól akarsz lakni, ne tanácsot kérjél,
hanem a vadászat ösvényére lépjél,
mert amíg te mástól a tanácsot várod,
addig Ő jól lakik, neked lesz csak károd.
Inkább te is vadássz, vegyél róla példát,
majd a jóllakottság szép élményét éld át!

A bagolyhoz jöttem, végül is tanulni,
menni fog ez nekem, jól fog alakulni,
hiszen a bagolynak van egy kis könyvtára,
s a tanácsainak sem túl nagy az ára.
Este együtt megyünk éji gyakorlatra,
surranunk és szállunk, nem ülünk vonatra.
Inkább a tölgyfának egy magas ágára,
onnan ráláthatunk az egész határra.
Na így gubbasztottunk vacsorára várva,
csak a Hold sétált fenn, szokott útját járva.
A mezőn meg csend volt, egy fűszál sem rezdült,
egy egér sem szaladt a réten keresztül.

Ott ültünk az ágon, s majdnem elaludtunk,
csak a gyomrunkon múlt, hogy végül nem tudtunk,
mert bizony az korgott, ételt követelve,
napi táplálkozás volt a bendőnk elve.
Aztán mozgás támadt, és futott egy pocok,
és egy másik lyuknál egy másik mocorog.
Mintha vezényszóra életre kelnének,
elindultak enni, mind a pocok népek.
A bagoly sem volt rest, rögtön szárnyra kapott,
hisz meg kell tölteni, a bagoly pocakot.

Én is megpróbáltam nyomában repülni,
de csak esve tudtam a földre kerülni.
Na jó, talpra estem, ahogy minden macska,
ha előbb ér földet testénél a mancsa.
Aztán futnom kellett, s szaladtak a pockok,
úgy tűnik őnáluk csak lassabban mozgok.
A bagoly jól lakott, én éhen maradtam,
pockok kergetését ma éjjel feladtam.
Rájöttem bagolytól nem tudok tanulni,
laza szárnyalását könnyű alulmúlni.

Azt hiszem, hogy másik mestert kell keresnem,
nem elég a fáról a földre leesnem.
Más fortélyt kell eztán nekem kitalálnom,
lehessen vacsorám, aztán nyugodt álmom.
A bagolyhoz jöttem, immár utoljára,
lehet, hogy gyógymódot tud a más bajára,
ám az éhségemre rossz receptet adott,
a földi dolgokhoz kissé elmaradott.
Nem fogom használni már a bagoly eszét,
lyuk mellől figyelem majd a pockok neszét.

Türelmesen várok, mint az egérlyuknál,
türelmesebb vagyok én mindannyiuknál.
Holnap az evést is be kell majd pótolnom,
dupla zsákmányommal ezt könnyen megoldom.
A bagoly meg a fán, hadd huhogjon bölcsen,
földi vadászatban nem lehet jobb ő sem.
A bagolyhoz jöttem, de már meg is bántam,
kevesebbet tud ő, mint amennyit vártam!
Kicsit gyakorolok, majd iskolát nyitok,
úgy, ahogy a bagoly, butákat tanítok!

Aranyosi Ervin © 2016.12.07. és 2020.07.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva