Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Parkban ül egy padon a három tagú család.
Látok egy gyermeket, egy anyát, s egy apát.
A szülők mobiljukat nyomkodják serényen,
csak a gyermeknek nincs semmi a kezében.

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok Anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva