Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!


Fennállásának százéves évfordulóját ünnepli idén a pécsi Vasasi Bányász TC.
Az egyesületnek már csak asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya van.
Az asztalitenisz szakosztály felkérésére, a centenáriumi ünnepségre, íródott az alábbi vers:

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Gyermekként szerettem bele a pingpongba,
önfeledten játszva, vidáman, zsibongva,
hiszen körülvettek engem a barátok,
örömmel töltött el, szórakozva játszok!

De később rájöttem, hogy jóval több ennél,
hiszen ez csodás sport, s tőle többé lennél.
Versenyezni kezdtünk, mind győzni akartunk,
az asztalitenisz jobbított is rajtunk.

Küzdöttünk egymással, olykor-olykor győztünk,
ha mi voltunk jobbak, hát nagyon örültünk,
amikor kikaptunk szégyenkeztünk, sírtunk,
de bárhogy is történt szép perceket írtunk.

Így lett hát a pingpong az életünk része,
nem törjük fejünket, az emlék elvész-e,
sok-sok maradandó, szép élményt szereztünk,
rengeteg mérkőzés hagyott nyomot bennünk.

Az edzőnk tanított, csiszolt, mint gyémántot,
szívünk rejtekébe biztos belelátott,
s rengeteg idejét reánk fordította,
a tudás kapuját nekünk megnyitotta.

Mutatott technikát, figyelmünket kérte,
örökké hálásak leszünk neki érte,
Ő indított útnak egy különös úton,
jó így elmerengni a részünkké vált múlton.

Aztán jöttek szépen, sorban bajnokságok,
fejlődtünk és vártak magasabb osztályok.
Lassan ez a szép sport életünk része lett,
s mint létre kelt álom bennünk ott lebegett.

Életünk részévé vált, s már nincs mit tenni,
rájöttünk nem tudtunk nélküle létezni,
függőivé váltunk, s hiányzott, ha nem volt,
győzelmeink látva ragyogott a mennybolt.

Sok siker, pár kudarc tett edzetté minket,
ereklyéink őrzik győztes tetteinket.
A pingpong csapat lett második családunk,
akikhez bárhonnan, de hazatalálunk.

Összetartozunk és máig összetartunk,
mi, kik felnőttként is játszani akartunk,
Régi, gyermekkori barátok, sporttársak,
mindig kell veletek, néhány jó szót váltsak!

Mikor találkozunk, már az maga ünnep,
csodaszép emlékek lepik el lelkünket,
Bárhol összefutunk, barátra találunk,
néhány percre talán gyermekekké válunk.

Bár az idő elszállt, elszaladt fölöttünk,
kicsit ráncosodtunk, kicsit töpörödtünk,
de a szívünk tiszta, lelkes és hajt tovább,
s meglátjuk a pingpongban a bűvös csodát.

Ha az edzőterem „illatát” érezzük,
valami különös bizsergés van bennünk,
kiolthatatlan vágy kerít hatalmába,
hogy ütő kerüljön ma mindőnk markába!

Hogy üssük a labdát, amíg el nem törik,
hogy nézőnk a körmét lerághassa tövig.
Hadd jöjjön a szerva, cseles adogatás,
pörgetés és nyesés, fifikás fogadás.

Támadás, hátrálás, mesés védekezés,
jó ütőpárbajból sose legyen kevés!
Apró cselezések, játék csínja-bínja,
mely játékéhségünk talán csillapítja.

Küzdöttünk mi együtt egyénként, csapatban,
győzelmet arattunk dicső pillanatban,
Akadt vereség is, de az már nem számít,
de az emlék bennünk megszépül. s elámít.

Az asztali tenisz a sportok királya,
megmozdul az ember minden porcikája.
agyat felélénkít, fókuszál figyelmet,
az agy és az izmok szép ritmusra lelnek.

Összehangolódnak a szív ritmusával,
dinamikát adnak, mértani mozgással.
Közben élvezetes, közös társasjáték,
az asztali tenisz hatalmas ajándék.

Élvezzük a létet, ami közben játszunk,
s erősíti bennünk összetartozásunk.
Fittség és egészség, amit hoz magával,
ami fűszerezett a játék izgalmával.

Csuda jó e játék, s nem lehet megunni,
oly jó ütögetni, jobbra-balra futni,
másikat futtatni, bolondot csinálni,
egy igazi csapat jó tagjává válni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…


Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A macska sem érti


Aranyosi Ervin: A macska sem érti

Ki lehet az álarc mögött,
ezen töröm fejemet?
Csodálkozva nézek hát rád,
bosszant ez a jelenet!
Na jó, persze felismerlek,
de hogy kapsz így levegőt,
ne mondd már, hogy orrod, szájad
e szűk maszkba belenőtt!
Ezt csak orvosok viselték
hosszú-hosszú koron át,
mért nem teszel fel fejedre
inkább egy szép koronát?
Úgy szeretem az arcodat,
most a maszkod nézhetem,
s nem értem, e csúf játékot
mért játszod el énvelem?.
Nem is kell rád ez a csúfság,
én látni sem akarom,
mutassam meg, hogy tépi szét,
ezt egy hős macskakarom?

Aranyosi Ervin © 2021-03-11..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes


Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes

Tudod, nem haldokolni jöttünk,
csupán egy szerződést kötöttünk,
hogy jobbá tesszük a világot,
legyen a Föld mitőlünk áldott!

Vannak, kik játékszernek tartják,
s kincseit sajátként uralják,
s a mások kínját élvezik
és mi nem értjük, miért teszik!

Hiszen élhetnénk jobban, szebben,
egymást becsülve, szeretetben,
és mégis jutna minden bőven,
egy élhetővé tett jövőben!

Nem lenne úr, nem lenne szolga
mindenki tudná mi a dolga,
s hagynánk a drága Földet élni,
s nem kéne senkinek sem félni.

Kiélvezhetnénk minden percet,
s együtt örülne felnőtt, s gyermek,
megélve végre önvalóját,
hogy leszületve, bizony jól járt!

Egy nagy családdá kéne válnunk,
s nem félni, nem lévő halálunk,
hanem örülnünk földi létnek,
mert szeretnénk és szeretnének.

Nem jutna több, pár óra munka,
annyi várna mindannyiunkra,
s a többi időt kihasználva,
az ember Isten fiává válna!

Csak játszanánk az életet,
akár egy önfeledt gyerek,
ébresztenénk alkotó vágyunk,
fejleszthetnénk közös tudásunk!

Egymással és egymásért élnénk
és boldog perceket cserélnénk!
A gazdag sosem unatkozna!
A közös lét örömöt hozna!

Csak azt kéne tudni nagyon,
nem boldogít a nagy vagyon!
Uralni mást az beteges,
nem boldog az ki pénzt keres!

Helyette másra kéne lelni,
és nem másoknak megfelelni,
hanem szép álmaink megélni,
a fájdalmat, szépre cserélni!

Egymás kedvében járni folyton,
boldog legyen, hogy mosolyogjon,
az életét csak jobbá téve,
öröm gyúlhasson a szívébe’!

Le kéne tenni minden fegyvert,
mivel a gonosz minket megvert,
s nem versengeni kétes célért,
tenni kéne az emberiségért!

Mit szólsz hozzá? Én élni hívlak,
közös célt látni megtanítlak!
Minden megvan a boldog léthez,
ha az ember szeretni képes!

Aranyosi Ervin © 2021-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.


Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.

Visszatérünk párszor
az örök körforgásból,
végigjárjuk együtt az utunk.

Emlékek törlődnek,
képek összetörnek,
önmagunknak gyakran hazudunk.

De lesz ki emlékeztet,
és lesz egy újabb kezdet,
rájövünk, hogy ez egy folytatás.

Jártunk itt korábban,
s a visszatérő mában,
érezzük, hogy ez valami más!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Hogyan kéne jobban,
a fáklya lángra lobban,
új utunkon e fény talán vezet.

Ez egy új ajándék,
egy visszatérő játék,
és attól szép, ha végre élvezed!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsik vagyunk, nagy a szívünk


Aranyosi Ervin: Kicsik vagyunk, nagy a szívünk

Kicsik vagyunk, nagy a szívünk,
és őszintén szeretünk.
Mindenhova együtt megyünk,
jóbarátok lehetünk.
Nem cserélünk senki mással,
senki nem állhat közénk,
számíthatunk a társunkra,
ez benne a csodaszép.
Közös játék erősíti
a mi barátságunkat,
amire egy idegen
tán fittyet hányva ráunhat,
de mi élvezzük a létet,
jóból ki nem maradunk,
egy irányba fut az utunk,
s mindig egyet akarunk!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fáj még A Nazareth: Love Hurts című dalának magyarítása


Aranyosi Ervin: Fáj még
A Nazareth: Love Hurts című dalának magyarítása
A dal a youtube-on az alábbi linken található:
https://www.youtube.com/watch?v=G_1LP3Z6pW4

Fáj még,
fáj még,
kínzó játék,
már nem hív
egy szív,
másé lett rég.
De hová lett a szó,
hová lett a dal,
hová tűnt a szép,
mi mélyen felkavart?
Fáj még,
úúúúgy fáj még!

Éltem,
Égtem,
lángolt vérem,
elhittem én,
hogy még
boldog lennék.
de hiába a szó,
hiába a szív,
hiába is fáj,
ha végül nem tanít
Fáj még,
úúúúgy fáj még!

Nem hittem, hogy kín lehet,
ha fáj a szív, mert így szeret!
Kettétörted szívemet,
amely mély kútba hullt,
ez már csak a múlt,
ez már csak a múlt
bárhogy is fájt,
szívem nem tanult
Fáj még,
úúúúgy fáj még!
úúúúgy fáj még!

ez már csak a múlt,
ez már csak a múlt
bárhogy is fájt, szívem nem tanult
Fáj még,
úúúúgy fáj még!
úúúúgy fáj még!
úúúúgy

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica ábránd a Holdról


Aranyosi Ervin: Cica ábránd a Holdról

Az a kerek, nagy fényesség,
odafönt a telihold,
és hogy felkúszott az égre,
az a játék része volt.
Elképzeltem, hogy enyém lesz,
hogy az égről leszedem.
Nagy kihívás egy cicának,
kaland, játék, szerelem.

Minden este megcsodálom,
ahogy ott végig vonul,
csillogtatja halvány fényét,
és csalogat álnokul.
Feljövök a háztetőre,
kinyújtom a karjaim,
hátha egyszer megbotlik fenn,
s elmarják a karmaim.

Mitől olyan magabiztos,
olyan lenéző velem?
Honnan tudja, hogy csodálom,
mért hiszi, hogy kedvelem?
Hogyan tudnék feljebb mászni,
hogy elérjem végre már,
de mire én felébredek,
ő már rég az égen jár.

Azt hiszem, hogy neki vágok,
s mikor leszáll, elkapom!
Onnan kezdve rabul ejti,
mancsomon a tíz karom.
Ma éjszaka elindulok
és ahol majd földre száll,
ott leszek és lesben állok,
s találkozunk végre már.

– Enyém leszel, s nem eresztlek,
Hold, te fénylő gombolyag,
az eszeden is túljárok,
van már tervem komolyabb.
Most indulok, s addig futok,
hogy majd megelőzzelek,
hogy mire te földet érhetsz,
addigra már ott legyek.

Én futottam egész éjjel,
a Hold meg fent nevetett.
– Gúnyolódj csak, ha elkaplak,
elveszem a kedvedet!
Ám valahogy nem ért földet,
oly magasan fent maradt.
Magasan szállt lekörözve
minden szálló madarat.

Felkelt a Nap és a fénye,
teljesen elvakított,
hunyorogva gondolkodtam:
– Vajon mire tanított?
Itt maradtam játék nélkül,
nem lett enyém az a Hold.
A sok futás egész éjjel,
úgy tűnik hiába volt!

Aranyosi Ervin © 2020-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Társasjáték


Aranyosi Ervin: Társasjáték

Vasárnap van, vasárnap van,
együtt a család,
a játékból ne maradj ki
szükségünk van reád!
Hozd a dobozt, nyisd ki szépen,
öntsd ki tartalmát.
válassz bábut,
majd a színe szerencsét hoz rád!

Itt a tábla, rajta lépkedsz,
ez az életút,
Itt mindenki bizonyíthat,
miből, mit tanult.
Már a startnál helyezkedünk,
indulhatnánk már?
Kíváncsian várjuk sorsunk,
mi az, ami vár.

Szeretetre vágyunk mind-mind,
szépről álmodunk,
nevetünk és néha sírunk,
néha vádolunk.
Néha bántunk, néha játszunk,
néha még hiszünk,
a játékba néha-néha,
cselt, csapdát viszünk.

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Ha játék, hát legyen játék,
ne vedd komolyan,
az utat kell végigjárnod,
s az idő rohan!
Nem muszáj egymást legyőzni,
célba érni kell!
sokkal szebb a játék vége
ha együtt érjük el!

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Aranyosi Ervin: Itthon ülés

Hej, bezárt az óvoda
és végre együtt a család!
Hiszem, így majd megtaláljuk
az élet szebb oldalát!
A szüleim sem rohannak,
van idejük végre rám,
ezt a furcsa bezártságot
idillinek mondanám!
Van most idő a játékra,
mesét olvasnak nekem.
Hát én ezt az itthon ülést
egyre jobban kedvelem!

Aranyosi Ervin © 2020-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva