Aranyosi Ervin: Cicaágy 2.

Aranyosi Ervin: Cicaágy 2.

Kaptam én egy gyerekágyat,
erre érzett szívem vágyat.
A kisgazdám már kinőtte,
cicaágy lett hát belőle.
Kényelmes, az talán látszik,
csak egy kedves kéz hiányzik,
aki végig simogatna,
aki szeretetet adna.
Ezért, mikor kedvem támad,
elhagyom a cicaágyat,
felkeresem az ő ágyát,
simogassa a macskáját!.
Néha jó az egyedüllét,
amikor csak csendben ülnék,
ám ha társaságra vágyom,
felkeresem kis barátom!

Aranyosi Ervin © 2015-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva