Aranyosi Ervin: Hatvannyolc

Aranyosi Ervin: Hatvannyolc

No lám, hát elszállt már hatvannyolc évem,
s létben maradtam, talán még ez is érdem!
Szórom lelkemnek szép szilánkjait,
s hiszem, hogy mások rossz napján javít.
Ha bíztatok, s reményt csepegtetek,
ha eggyé válok, sorokban veletek,
akkor talán a helyemen vagyok,
s teszem dolgom, adom, mit adhatok!

Ha felötlik bennem a gondolat,
ha meglátom, hogy világunk tolat,
úgy fejlődik, hogy egyre visszalép,
s a technikától zűrösebb e kép!
Tán tudnom kéne, miért jöttem el!
S a jöttömet is ünnepelni kell?
Születtem, vagyok, olykor létezem,
és néha tudom, mit teszek, mért teszem!

Forrást, kincset, csodát mutogatok,
a verseimmel szemet nyitogatok.
Magyar vagyok, annak születtem én.
s visszhangra lelt bennem a tiszta fény!
Nem félek már, nem aggaszt a világ,
már majdnem olyan vagyok, aki lát,
s a titkaim megosztom veletek,
teszem még dolgom, amíg lehetek!

Aranyosi Ervin © 2026-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva