Aranyosi Ervin: A víz világnapján

Aranyosi Ervin: A víz világnapján

Ez a világ már nagyon más,
kiszárad a kút, a forrás,
fák gyökere sem lel vizet,
ezért életével fizet.

Kihal lassanként a világ,
élők testén vajon mi rág?
Mitől is lesz élhetetlen,
kitől élünk félelemben?

Nincsen eső, télen sincs hó,
haldoklik az egész bolygó,
s nem magától, nem a Naptól,
egy zsugori hatalomtól!

Pénzhatalom, embertelen,
és míg önző ember terem,
van ki ellopja a vizet,
s ezért minden élő fizet!

Az élethez levegő kell,
és itató, vízlelő hely,
az élőknek gondoskodás,
emberséges gondolkodás.

A víz nélkül nincsen élet,
bolygód bármire cseréled,
halál vár rád, kiszáradás,
megfullasztó szomjan halás!

Víz az élet feltétele,
szomjúságba halunk bele!
Ezt a hatalom okozza,
s butaságát csak fokozza!

Kihal a Föld, s minden állat,
lassan kiirtjuk a fákat,
s mi sem sokkal éljük azt túl,
mesés bolygónk is kipusztul.

Kipusztul az anyaföldünk,
miközben mi nézelődünk.
A pénzéhes rablóbanda,
gépeket rak a nyakadba!

Reménytelen a világunk,
amíg választásra várunk,
s nem teszünk semmit a Földért,
egy élhetőbb, szebb jövőért!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva