Aranyosi Ervin: Lovakról írni

Aranyosi Ervin: Lovakról írni

Lovakról írni nem nehéz dolog,
hiszen a szépről könnyen ír az ember.
A lovasok már attól boldogok,
hogy találkoznak a tiszta érzelemmel.

Mit gondolok, ha szép szemükbe nézek?
Hűség és tartás ragyog vissza rám.
Felemelőt és magasztosat érzek,
mit nem zabolázhat ketrec, vagy karám.

Szelídség, vadság, mint a természetben,
magával ragad, mint hömpölygő folyó,
elringat mégis, az élő szép jelenben,
lóra teremtünk, hát lovagolni jó!

Érzed az erőt, amely izmukból árad,
s a tér megnyílik, ha nyeregbe kerülsz,
s a gond, a kétség elmarad utánad,
s úgy érzed fenn szállsz, lóháton repülsz.

Felülről nézed a sokkal szebb világot,
s többet látsz onnan, mint a porban lent.
Örülsz, hogy Isten a lóval megáldott,
s odaadta véle a zúgó végtelent.

Szabadság vágyunk ő váltja valóra,
igazabb társ, mint bármelyik barát.
Hát nem hiába vágyunk fel a lóra,
megtapasztalni a lét szebb oldalát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva