Aranyosi Ervin: Első nap a bányában

Aranyosi Ervin: Első nap a bányában

Az első nap a bányában olyan furcsa volt nekem,
Anyám velem együtt dalolta kedvenc bányász énekem!
Könny gurult végig az arcán, szívében büszkeség,
hogy fiából bányász lesz majd, erről álmodott rég!

Apám szintén bányász volt és várt reánk leszálló kas,
mélybe vitte le a vájárt, aki dolgos, derekas,
Fényes arcunk kiviláglott, lámpáktól csillogott,
a mélybe leszállt a kas, hol a csapat dolgozott!

Refrén:
Hej barátom, hej barátom, nem könnyű az életünk,
de oly nagyon kell a munkánk, így hát nem henyélhetünk!
felszínre a feketeszén lassan majd felérkezik,
amikor a szenes csille a sok szénnel megtelik.

Tetszett anyám büszkesége, apám értő mosolya,
tudtam, fontos az én dolgom, nem hátrálok meg soha.
Este pedig kedvesemhez fáradtan megérkezem,
megnyugtatón átölelem, s elmondom, hogy szeretem.

Refrén:
Hej barátom, hej barátom, nem könnyű az életünk,
de oly nagyon kell a munkánk, így hát nem henyélhetünk!
felszínre a feketeszén lassan majd felérkezik,
amikor a szenes csille a sok szénnel megtelik.

Aranyosi Ervin © 2024-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva