Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Napfény voltál

A kép illusztráció

Aranyosi Ervin: Napfény voltál

Napfény voltál az életemben,
hogy eltűntél, arról én tehettem,
tükröződtem a szép szemedben,
egy álom voltál nekem.

Napfény voltál, mond hová lettél,
messze tőlem, vajon mért mehettél,
míg itt voltál boldoggá tettél,
csak álom voltál nekem?

Refrén:
Az űrt be kéne töltened,
mit magad mögött hagytál,
mikor elszaladtál,
és több esélyt nem adtál.
A szívem összetörheted,
én mégis visszavárlak,
a két karomba zárlak,
hadd élhessek veled!

Napfény voltál, az is maradtál,
a lelkemre hogyan is hatottál
szerelmünk ugye nem halott már?
Ne csak álmom légy nekem!

Refrén:
Az űrt be kéne töltened,
mit magad mögött hagytál,
mikor elszaladtál,
és több esélyt nem adtál.
A szívem összetörheted,
én mégis visszavárlak,
a két karomba zárlak,
hadd élhessek veled!

Aranyosi Ervin © 2020-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .