Aranyosi Ervin: A magányról

Aranyosi Ervin: A magányról

A magánynak csapdájában
hány és hány jó ember él.
Elzárkózva a világtól,
mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből
bizalom és szeretet.
Magányában nyalogatja
a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből
engedd végre ki magad,
a csalódás csak rossz emlék,
tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged,
kiengedni sem tud más.
A börtön kulcsa a kezedben:
a megbocsátani tudás!

Aranyosi Ervin © 2013-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva