Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva