Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

Aranyosi Ervin: Végtelen szerelem

Nemcsak véletlenül botlottam én beléd…
Benned megtaláltam lelkem jobbik felét,
Úgy érzem a szíved, enyém pontos mása,
közös himnuszt dalol minden dobbanása.
Álmomban, korábban láttalak is téged,
s el tudtam képzelni, hogy elhoz az élet!
Vágyam egy szebb létre, sodort talán hozzád,
s tudtam, napjaimat te bearanyoznád.
Szép szemed sugara, hogyha rám vetülne,
szívem az örömbe úgy belemerülne…

Születésem óta csak téged kereslek.
Birtokában vagy a szépnek, kellemesnek!
Gyönyörű szívedből ezer titok árad,
lelkem megnyugvást lel, megtalálja nálad.
Én voltam a kérdés, s te a méltó válasz,
s neked is hiányzom, amikor nem láthatsz.
Csak általad vagyok az, ki mindig voltam,
kit világom elől ügyesen titkoltam.
A felszínre hozod, mi rejtőzik bennem,
te mutatsz jó utat, merre is kell mennem.

Én meg a lelkedben  meglelem a szépet,
benned ott az áldás, aranyló természet.
Éltető forrás vagy, vized szomjat oltó,
s nincsen még egy lélek, ki lelkedet pótló!
Mert te egyedi vagy, nekem kitalálva,
s miattad mindennap rám talál a hála!
Lesem hát a vágyad, mit adhatnék néked,
hogyan viszonozzam a rengeteg szépet?
Hogyan töltsem lelked szívvel, szeretettel,
mitől boldogulhat két szerető ember?

Hogyan kedveskedjek, mitől lesz jobb kedved?
Mi okoz örömöt, mi gyúl lángra benned?
Mi csal az arcodra kedves, fénylő mosolyt,
mi kelt édes érzést, incselkedőt, komolyt?
Mi az ami őrzi szép szerelmünk lángját,
hogyan oldhatnám meg a titkok talányát?
Szeretnék mindennap a kedvedben járni,
gyakran átölelni, két karomba zárni!
Füledbe suttogni kedveset és szépet,
s tudni, a szerelmünk sosem érhet véget…

Aranyosi Ervin © 2016-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva