Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve

Aranyosi Ervin: Feltámadva, újra élve

Mi lenne, ha mi is követnénk a példát,
s nem élnénk halálunk hétköznapjait?
Ha végre az élet perceit élnénk át,
amiben a jóság, s a szeretet lakik?
Iskoláink minket nem arra neveltek,
mi nem azt tanultuk: – Mi jó, mi helyes?
fejünkbe sok példát, adatot bevéstek,
amikről már tudjuk, hogy felesleges!

De nem tanítottak, hogyan kéne élnünk,
sőt meg is tiltották a gondolkodást.
Csupán meg mutatták miként szabad félnünk,
hogy ne láthassunk meg semmiképpen mást.
Fel kéne támadnunk megnyitva a szívünk,
élni a világunk, haldoklás helyett!
Keresztünk ledobva, boldog útra lépünk,
hol fényszórónk fénye a szív-szeretet!

Mert meg lettünk váltva, bűntelen a lelkünk,
mégis botorkálunk nem látva a fényt.
Hálás szívvel újabb útra kéne lelnünk,
felélesztve a rég elveszett reményt.
Támadj fel kegyes nép, éld meg szép világod,
élvezd ki a létnek csodás perceit!
Merj álmodni szépet, és kövesd az álmod,
s találj megnyugvásra szép hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2019-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva