Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek
Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: A jóra éhezőnek, Aranyosi Ervin, börtön, félelmeid, holnap, kenyér, kétség, lelked, Rács, sors, szíved, tükör, utókor, valóság, vers

Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek
Hiszem, a jóra éhezel,
mint egy darab kenyérre!
Hát napi félelmeidet
mától tedd csak félre!
Ne legyen saját börtönöd,
elméd félelem-rácsa,
rettegés többé szívedet,
ne tőrje meg, ne bántsa!
Emeld fel fejed, nézz körül,
miről is szól világod,
hogy kívülálló az az ok,
ami szívednek ártott!
A valóságod ott terem
a lelked mély zugában,
ott vannak mind kétségeid,
mában valóra váltan.
De te a jóra éhezel,
miért fogadsz el mást is,
a média, a kebleden,
hőn melengetett jáspis!
Méregfoga lelkedbe mar,
s te azt figyeled mégis!
Megéled, bár nem élvezed,
hogy rád szakad az ég is!
A valóság takart tükör,
előtte pénz a fátyol,
s az ígéret meg oly hazug:
– Megoldódik magától!
Érzés a bilincs kezeden,
és félelem tesz vakká,
s mintha a sorsod valaki,
egy kőben megfaragná!
Bár értenéd az életed,
s nem tennéd tönkre másét!
Retteged ébrenlétedet,
s tucatszám iszol kávét!
Habár a jóra éhezel,
hagyod mérgezni lelked,
saját csapdád nem engedi,
hogy kiutad megleljed.
Ha nyitogatják szemedet,
na akkor persze lázadsz,
s véded a rád szórt szemetet,
mert amellett kiállhatsz.
A jó szó sérti lelkedet,
mely megtelt hazugsággal,
és szembeszállsz, mint egy tudó,
az ébredő világgal.
Teli tüdőből harsogod,
amit szájadba adtak,
s nem érzed, hogy a lét inog,
mint ócska szék alattad.
Nyakadon ott már a kötél,
mit pórázként viseltél,
s a hatalom kérdésére,
az elvártként feleltél.
Te rúgod ki magad alól,
vagy megteszi egy másik?
Jössz majd, s kezdesz új életet,
amíg lelked elvásik.
Vajon a jóra éhezel,
mondd, megadja világod?
Vagy hatalmasokért teszel,
s tőlük a hasznod várod?
Itt lenne már az ideje,
a dolgod rendbe tenni,
s a teremtésnek menetét
újra kezedbe venni!
Kiállni végre magadért,
a szeretett világért,
átprogramozni tegnapot,
egy tényleg élő máért!
Át kéne írnod sorsodat,
saját kezedbe véve,
s nem várni mástól a csodát,
kezed öledbe téve.
Vagy szenvedni jöttél ide,
s ezt adni utókornak?
Te rajtad áll, hogy ébredsz-e,
hogy milyen lesz a holnap!
Aranyosi Ervin © 2021.11.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások