Aranyosi Ervin: A szív kapuját kitárva

Aranyosi Ervin: A szív kapuját kitárva

Nem kéne más bőrébe bújni,
a külső elvárás szerint!
A rossz gyertyát el kéne fújni,
nem kell a rossz szerep megint!

Feladva olykor önmagunkat,
eláruljuk saját hitünk,
s ha visszaüt, bánjuk szavunkat,
s lám csak, így is fáj szívünk!

Meg kéne élnünk istenségünk,
akik valójában vagyunk!
Teremtés helyett, inkább félünk,
s az úton nyomot sem hagyunk!

Nem mások létét kéne élnünk,
tanított hitrendszer szerint,
a rosszat le kéne cserélnünk,
ami csak zsákutcába vitt!

Rátalálni az igazságra,
meglátni mindazt, mi hazug!
Jóságot szórni a világra,
amit a lélek csendben súg!

Egymást kellene felemelnünk,
együtt tenni a dolgokat,
nem a mulandó kincsre lelnünk,
nem abból gyűjteni sokat!

Ha fáj a lélek, fáj a test is,
bántó szavaktól szenvedünk,
s terjed a kór, akár a pestis,
s nem értjük, mi is van velünk?

Saját utunkat kéne járnunk,
mit születéskor megkapunk,
csak a szívünk kéne kitárnunk,
világra néző, szép kapunk!

Aranyosi Ervin © 2023-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!