Aranyosi Ervin: Egyetlen út
Fáradt mosoly ragyog az arcomon,
amint derülök buzgó harcodon!
A múltad fáj, a holnapodtól félsz,
s a jelenedben, rettegésben élsz!
Szabadulj meg! A múltad visszahúz!
Ha nem változol, semmit sem tanulsz!
Felnyitnod kéne lezárt szemedet,
egyetlen út van, és ez, a szeretet!
Napod múlik, melletted elrohan,
s te dolgozol, s veled még annyian,
ám amit kapsz, odalökött kenyér,
hogy holnap is „jó dolgozó” legyél.
Nem vagy fontos, csak egy, a sok közül,
ki elhiszi, hogy egyszer üdvözül.
Ám csukva tartod fáradt szemedet,
s a világodban nincsen szeretet.
Rabszolga vagy, éhbérért dolgozol,
s bár minden napba új reményt hozol,
nincs magas cél, amely értelmet ad,
fillérekért aprózod el magad.
Ha elhinnéd, Istened benned él,
s csak arra vár, hogy magadért tegyél,
hogy becsüld végre többre magadat!
Csodákra képes a hit, az akarat!
Hogyan mutassak jó utat neked,
hogy nyissam fel, a megfáradt szemed?
Naponta írok lelkes verseket,
remélve azt, hogy utad megleled.
Eljutnak hozzád, s nyitják szívedet,
mert mindegyik a jó útra vezet.
Mert szeretettel, hidd el élni könnyebb,
szeress, nevess és ne hulljon a könnyed.
Én jól vagyok, a verseimet írom.
s ha megjelennek nyomtatva, papíron,
eljutnak majd hozzád, s megnyitják szíved,
s hogy jobb lehet a lét, talán már elhiszed!
Köszönöm jól vagyok, legyél hát jól te is,
a szeretet az, mely szép holnapba visz,
s bár ez az út nehéz, de ily módon tanít
így segít megélni a hétköznapjaid!
Aranyosi Ervin © 2015-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
3 Responses to Aranyosi Ervin: Egyetlen út