Aranyosi Ervin: Őrangyalomnál jártam

Aranyosi Ervin: Őrangyalomnál jártam

Van nekem egy őrangyalom.
Nem irigylem őt nagyon!
Korán kezdődik a napja,
minden egyes hajnalon!
Annyi dolga van szegénynek,
sajnálom is rendesen.
Azt gondoltam, hogy álmomban,
megkeresem, s meglesem.

Szegényke, egy üveg borral,
egy asztalnál üldögélt,
éppen nem volt szolgálatban,
lazított hát, s alig élt.
Fejét fogta, rám gondolva,
végig futva a napot,
s nem volt hálás a lelkemért,
hogy ilyen munkát kapott.

Szétszórtságom összeszedni,
nem egy hálás feladat.
kimenteni minden bajból,
ehhez kell ám akarat!
Meggondolatlanságomat,
helyrehozni oly nehéz,
de én mindig azt tanultam,
szív vezessen, ne az ész!

Persze, ő is látta bennem,
csupa jó szándék vezet,
de tudjuk, a pokol útja
ily kővel kikövezett.
Jöttek hát a bonyodalmak,
s rá hárult, hogy megoldja,
hogy a lelkiismeretem,
mások baja ne nyomja!

Nem tettem én semmi bántót,
mégis félreértették,
és amikor megorroltak,
nem értettem mért tették?
Őrangyalom pedig izgult,
az ügy rendbe tehető?
Megsértődött emberekkel
van tele a temető!

Én ebből semmit se láttam,
éltem tovább csendesen.
S láttam, ő még túlórázik,
nem pihen meg este sem.
Odaléptem asztalához,
hátrahőkölt, megijedt!
Őrangyal és őrzött lélek?
Ő sem látott még ilyet!

Mármint az, hogy találkozunk,
az volt a meglepetés,
szomorkásan nézett én rám,
arcán nem volt nevetés.
Szóltam hozzá: – Beszéljük meg,
hogyan segítsek neked?
Nem akarok én kiszúrni
tetteimmel teveled.

– Segíts, mit kell másképp tennem,
hogy könnyítsem dolgodat,
szeretném ha vígabb lennél,
s napról napra boldogabb!
Á – legyintett – ne is kérdezd!
Ez most tanulság nekem,
egykor én is pont így éltem
a Földön az életem!

Őrangyalként vezekelnem
ezért kell, most láthatod,
belőled is az lesz egyszer,
de sorod kivárhatod!
Tudod, ha jobban figyelnél,
s nem bántanál másokat,
nem is lenne ennyi gondom,
s nem aggódnék már sokat!

Segíthetek megváltozni,
én a lelkedben lakom!
Ha akarod súgok titkot,
mikor lesz rá alkalom.
Ha figyelsz rám lelked mélyén,
hallhatod minden szavam,
s megmutatom az utadon,
a jó irány, merre van.

Lehetek az útmutatód,
nemcsak védőangyalod,
megtanítalak szeretni,
s jót tenni, ha akarod!
Eleinte sok dolgunk lesz,
amíg jobbá alakulsz,
de ha figyelsz a szavamra,
sok jó dolgot megtanulsz.

Befejezve a beszédét,
mutatta a tenyerét:
– Csapj bele és legyen mától
az életed meseszép!
Elbúcsúztunk, ahogy illik,
eljöttem, s ő ott maradt,
vidámabban töltötte meg
most az üres poharat.

Mosoly keretezte arcát,
gondterheltség menekült,
szebbnek látta holnapunkat,
és ezen egy jót derült.
Van nekem egy őrangyalom,
vagy tanító mesterem,
figyelek rá, hogy az élet
mától kezdve szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva