Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Aranyosi Ervin: Sírhatnék én is!

Sírhatnék én is vers helyett,
s írhatnék sírós verseket,
de vajon pont az kell neked?
Fájdítsam én is lelkedet?
Én inkább megvigasztalom,
azért van íróasztalom,
hogy írjak rajta szép mesét,
s érezd, az élet csodaszép!

Azért is írok verseket,
hogy felvidítsam kedvedet,
és lehet bármily rossz napom,
a te lelked vigasztalom.
Tudom, a vigasz visszajár,
hányszor is adtad vissza már,
csak megdicsérted versemet,
s Napom ismét reám nevet.

Belőled kapok én erőt,
ahogy kedved egekbe nőtt,
úgy lettem megkedvelve én,
s már ragyogott is rám a fény.
Írhatnék búst, de nem írok,
sírhatnék én, de nem sírok.
Tudom, a lelkem egy veled,
s ez így csodás kis egyveleg.

Szeretetet küldök feléd,
és jó érzést töltök beléd,
talán kicsit tanítalak,
s leomlanak gránitfalak,
melyektől elvész szép hited,
s józan elméd sem érti meg,
mert amit nem lát, nem hiszi,
s vaksága tévútra viszi.

Legyél hát bölcsebb boldogabb,
vidám ember és szorgosabb,
és teremtésre képesebb,
kinek a léte édesebb!
Ne sírj, hisz arra nincs okod,
cseppet sem él ki itt zokog!
Legyél boldog, legyél vidám,
sose felejts gondolni rám!

Aranyosi Ervin © 2018-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva