Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Aranyosi Ervin: Haldoklik Föld-anyánk

Haldoklik Föld-anyánk, már a végét járja,
tombolva tarolja le a pénznek árja,
elpusztít az útján mindent, ami élő,
miközben hirdeti, hogy Ő istenfélő!

Életeket mérgez a rengeteg szemét,
a technokratáknak nem bántja a szemét!
Az élővilágunk haldoklik csak tőle,
míg a pénz világa gazdagszik belőle.

Az ural világot, kinek pénz az isten,
kiben együttérzés élő iránt nincsen!
Szomorú a szíve, mindnek ki ezt látja,
de a pusztításnak vajon hol a gátja?

Haldoklik a Földünk, de túl fogja élni,
csak az embereknek van ma mitől félni,
A kihalásunkhoz szépen statisztálunk,
műanyaggá válik az egész világunk.

Persze, akadnak már helyes megoldások,
ha a tudománynál még mélyebbre ások.
Fizetett tudósok nem mentenek Földet,
ha te is elfordulsz, mit várhatnánk tőled?

Csodás találmányok széfek mélyén végzik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik.
Műanyag csillogás nyomort, halált takar,
mert pár harácsoló egyre többet akar.

Ma, ahol a pénz van, ott van a hatalom,
mérgeznek, megölnek, s nem kérdik: – Akarom?
Menetel a világ pénzzel ásott sírba,
mi meg végig nézzük rettegve és sírva.
Aranyosi Ervin © 2018-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva