Aranyosi Ervin: Tanulni kéne jól szeretni

Aranyosi Ervin: Tanulni kéne jól szeretni

Elmondanám, s nem értenéd,
más az a tűz, mi bennem ég!
Más az a szó, mi lángra gyújt,
más mit az én lelkem tanult!

Tiéd az örök félelem!
Szeretve élem életem.
Nincs bennem semmi rettegés,
benned a jó érzés kevés!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Teszed a dolgod, mint sokan.
Én csendben élek, s boldogan.
Miközben féled Istened,
én tudom, nem is ismered!

Vallásod elnyom, elvakít!
Az én Atyám bennem lakik!
Én megértettem a fiát.
Lelked halálát éli át!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Beszélgetek az Istenemmel,
minden fia egy isten-ember,
és aki egykor tanította,
másoknak szívét megnyitotta.

Ő tanított, mi nem tanultunk,
hazugság mára büszke múltunk.
Máglyán égették sok tudásunk,
ezért ma saját gödröt ásunk!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Tanulnunk kéne jól szeretni,
a világunkban fényre lelni,
átírva sok-sok hazugságot,
igazzá tenni a világot,
igazzá tenni a világot!

Aranyosi Ervin © 2022-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva