Aranyosi Ervin: Felébredünk
Aranyosi Ervin: Felébredünk
A bősz hullám keresztül hág a gáton,
az óceán is fájó könnyet ejt,
a nehézség úrrá lesz a világon,
a szív még küzd, de semmit sem felejt.
Ha gyermekünk a miértekre kérdez,
válasz a fény, miként a Nap ragyog.
Majd elhiszi, hogy a tenger újra szép lesz,
s én szél által megtépett fa vagyok!
Refrén:
Felébredünk és emeljük az arcunk,
a gyermekünk csak büszkén néz fel ránk!
Felébredünk és hallatjuk a hangunk,
utánozzuk a morajló óceánt!
Felébredünk, s együtt leszünk!
Világunkért, együtt teszünk!
Felébredünk, s összefogunk,
összeszorítjuk a fogunk!
Mikor a fény a sötétet legyőzi,
teremtő módon, mennydörgő ég alatt,
felébredünk, s a hangunk a dalt őrzi,
örök lehet az a győztes pillanat.
Miénk a Föld és szabadnak születtünk,
az álmaink, ne lopja senki el!
Miénk a lét, s a Nap felébred bennünk,
felébredünk és lelkünk ünnepel!
Refrén:
Felébredünk és emeljük az arcunk,
a gyermekünk csak büszkén néz fel ránk!
Felébredünk és hallatjuk a hangunk,
utánozzuk a morajló óceánt!
Felébredünk, s együtt leszünk!
Világunkért, együtt teszünk!
Felébredünk, s összefogunk,
többé mi már nem nyafogunk!
Felébredünk, felébredünk,
istenfényű lények leszünk!
Aranyosi Ervin © 2022-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások