Aranyosi Ervin: Színes hintákról álmodom…
Egész nap ülnék, ülnék szüntelen,
s a hinta felrepülne velem hirtelen
és visszahullna ahol most vagyok,
s időnként fent lehetnék, ahol a nagyok.
Színes hinta repít a nap felé,
kezemet tartom két szemem elé.
Aranyló fénye varázsol, vakít,
s nem látom tőle a múltnak árnyait.
Mint órainga mérném az időt,
Múló jelenben várnám a jövőt,
s érezném rajta, az égbe juthatok,
kinyújtott kézzel elérném a napot.
Nincs elérhetetlen, akiben vágy lakik,
bármit megkaphat, – kövesse vágyait!
Van néha mélypont, azon is túl leszünk,
ha álom vezérel, s nem tudatos eszünk.
Higgy önmagadban és hintád felrepít,
éld meg az élet boldog szépségeit…
Aranyosi Ervin © 2009-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások