Aranyosi Ervin versei

Szeretni kéne, jaj, nagyon!
Minden éjszakán, s hajnalon.
Forrón, tüzedben égni el,
akarj engem, ha férfi kell!

Szeretni önfeláldozón,
szeretni vakon, álmodón,
szeretni vágytól éhesen,
oldódni lágyan, édesen.

Szeretni fitten, s álmosan.
Vajasan és lekvárosan.
Nevetni, sírni egyre megy,
így legyünk pár: az 1 + 1.

Szeretni, mikor nem szabad.
Közösen szőni álmokat.
Érezni, hogy fontos vagyok,
Holdam legyél, s legyek Napod!

Legyél az éltető vizem,
és nyíl, mely átjárja szívem.
Legyél egy bájos gondolat,
mely megszépíti álmomat.

Legyél a réten kis virág!
Méhként szállhassak inni rád.
Ajkadról nektárt olvasok,
mézedbe beleolvadok.

Legyél az őrző angyalom!
Álomban éljünk gazdagon!
Varázsolj földi mennyt nekem!
Maradj örökre itt velem!

Már a hibáidat is tudom szeretni,
nélkülük nem lennél többé, aki vagy.
Nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, olyan maradj!

Csodáltam mindig tökéletességed.
Szépséged, s álmom kézen fogva járt.
Tudom, hogy Múzsámnak küldött el az élet,
így adva nekem a végtelen határt.

Különleges vagy, – ezt mindig is tudtam,
hozzád hasonló nincs e Földtekén.
Küzdöttem érted, kissé elvakultan,
s kívántam, bárcsak szeretnél belém.

S amikor végre enyém lett a szíved,
nem élt a földön nálam boldogabb.
Léptem vigyázza egy óvó tekintet,
rabod vagyok és végtelen szabad!

Múltak az évek, s gyűrű nőtt kezünkre,
mutatva másnak: összetartozunk!
Így lettünk egymás színt mutató tükre.
- hétköznapokba is ünnepet hozunk.

Már a hibáidat is tudom szeretni,
Nélkülük nem lennél nekem, aki vagy.
Már nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, pont olyan maradj!

Hogyan tudnálak szavakkal szeretni?
A szó csak lelked érintheti meg.
Én többre vágyom. Több akarok lenni!
Szél, mely simítja érzékeidet.

Csók lennék, amely becézi az ajkad,
csiklandozóan kedves üzenet,
azt kérve tőled, mindig ezt akarjad,
felgyújtva újra, s újra tüzemet.

Álom lennék. Nap, mint nap visszatérő.
Elringató, romantikus, kaland.
Csatáink végén bocsánatot kérő,
válladra szálló, hófehér galamb.

Könyved lennék, hogy a lelkemben olvass,
Soraim között, engem megtalálj!
S lennék a gyűrűd, hogy ujjaidon hordhass,
És támaszod, ha kell, hogy talpra állj.

Lennék Napod, akire büszkén nézhetsz,
S lennék felhőd, ha Napod elvakít.
Varázslód lennék, ki eljuttat a széphez,
S valóra váltja titkos álmaid.

Lennék a szó, mely megérinti lelked.
Elcsábít, bűvöl, magával ragad.
Nem kell mást tenned, csak őszintén szeretned.
Lelkemhez szólj hát, és add Önmagad!

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

A szeretni annyi: – elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
adj hangot szíved szeretetének!