Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

szükség van a szeretetedre
Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Mikor a nyári Nap melege hiányzik,
amikor a világ eső-könnyben ázik,
mikor a madarak már nem csicseregnek,
amikor a lelkek sírva dideregnek,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett,
mikor az éhező nem lel eleséget,
amikor a lelket nincs mi melegítse,
mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja!
Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja!
Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen,
árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik,
amikor az élet szebbé válik, s tetszik,
Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot,
akkor szebbé tetted környező világod!
Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Aranyosi Ervin © 2016-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vegyél, egyél…

vegyél-egyél
Aranyosi Ervin: Vegyél, egyél…

Vegyél, egyél,
hogy jól legyél,
és másokkal
is jót tegyél!

S amíg a lét
árad beléd,
a Föld ételt
tesz majd eléd!

Amire vágysz,
mindent találsz,
neked érik
mag és kalász.

Legyél veled
elégedett,
hát így folytasd
az életed!

Vegyél, egyél,
hogy jól legyél…

Aranyosi Ervin © 2016-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

58
Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

Szép csendben élem életem,
s ötvennyolc lettem hirtelen.
Szalad az élet szekere,
és zötykölődöm én vele.
Bizony, az élet, jaj de szép!

’58-ban születtem én,
egy Pesti kórház rejtekén,
s nem látszott még, e kisgyerek,
vajon egyszer mivé lehet?
Bizony, az élet, jaj de szép!

Gyerekként nőttem hát tovább,
kijártam jó pár iskolát,
s tanultam sok felesleget,
csak azt nem: – Élni hogy lehet.
Bizony, az élet, jó tanár!

Felnőtté váltam azután,
s tettem, mit tett az Apukám…
Aztán változott életem,
az ő létét nem élhetem.
Bizony, az élet, jó tanár!

Kerestem utam más felé,
szerencsés ember meglelé
a céljait, az álmait,
hitét, mi élni megtanít.
Bizony, az élet vezetett.

S lettem szülő és dolgozó,
majd felszabadult alkotó,
ki látja már hogyan lehet
jobbá tenni az életet!
Bizony, az élet megtanít!

Ötvennyolc évem elszaladt,
s megértettem egy perc alatt:
– Legfontosabb a szeretet!
Hát verset írok teneked…
Bizony, az élet így tanít!

Aranyosi Ervin © 2016-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kis szakács gondolata

Egy kis szakács gondolata
Aranyosi Ervin: Egy kis szakács gondolata

Elkezdtem az életemet,
mint egy ételt, főzni.
Elterveztem, hogy a tálnál,
mennyit kell időzni.

Mi mindennel fűszerezzem,
hogy az íze tetsszen?
hogy az ételt és magamat
egyaránt szeressem.

Belefőzöm mosolyomat,
minden kedvességem!
Sok élménnyel gazdagítom,
elterveztem régen.

Jó nagy adag szeretetet
kell belekevernem,
s hagyni, hogy majd más szívekben
viszonzásra leljen.

Kifőztem, hogy milyen legyen
jövőm, boldogságom,
én legyek a legboldogabb
ember a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva