Aranyosi Ervin: Egy meg nem született gyermek dala

Aranyosi Ervin: Egy meg nem született gyermek dala

Búcsúzom az élettől,
pedig még nem is éltem,
nem vagyok boldog én ettől,
csak létsíkot cseréltem.
Azt hittem, itt lenn várnak rám,
s most nem értem a dolgot,
lehetnék földi gyermek én,
lehetnék itt is boldog!

Mások döntöttek helyettem,
így hát meg sem születtem,
már a megérkezés előtt,
anyámnak teher lettem.
Angyal voltam, angyal vagyok,
nem jöttem a világra,
hiába áhítoztam én,
életre, boldogságra!

Refrén:
Élni akarnék, élni a létet,
boldog perceket hozni közétek,
folytatni az utat, amelyen jártok,
szerető mosolyom önteni rátok!
Élni akarnék, egyre csak élni
élhető napokban, jövőt remélni!
Álmodni nagyokat, s tenni a dolgom,
hívjatok életre, a többit megoldom!

Szeretnék leszületni,
egy földi testben élni,
a lét szépségét éltetni,
a Földgolyót kímélni!
Életre keltve álmaim,
másokat jól szeretve,
szebbíteni világomat,
jókért dolgozva, egyre!

És én is adnék életet,
életre hívnék mást is,
kit Földre hív a szeretet,
kit szülője csodál is!
Hát le akarok születni,
remélve, lesz családom!
A kívánságom egyszerű,
csak boldogságra vágyom!

Aranyosi Ervin © 2024-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva