Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva