Aranyosi Ervin: Imádkozva kérek…

Aranyosi Ervin: Imádkozva kérek…

Imádkoztam – kérve – drága Istenemhez,
abban a hitemben, hátha így majd kedvez,
s megad nekem mindent, mindent mire vágyom,
mind azt, ami kéne, miben van hiányom.
Egyszer csak megálltam, – kezem a kilincsen…
– Mi az, mi hiányzik, amim nekem nincsen?
Miért is könyörgök, mit akarok kérni,
mi a csuda vonz, mit el akarok érni?
Hisz mindenem meg van, hogy boldogan éljek,
miért hajt hát vágyam, hogy csak egyre kérjek?
Hiszen van családom, s van néhány barátom,
hallok minden hangot, a szépséget látom.
Működik a világ, mozog körülöttem,
van út melyen járjak, amelyiken jöttem.
Szeretek szívemből, s engem is szeretnek,
s neki köszönhetem, a jó Istenemnek,
mert ha meggondolom, egész szépen élek,
akkor mért koldulok, követelek, kérek?

Másképp imádkozom, kifejezem hálám,
élek a csodában, ahelyett, hogy várnám!

Aranyosi Ervin © 2015-10-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva