Aranyosi Ervin: Élők gyilkosa, az ember

Uralmad alá hajtottad világod,
s rád bízott lelkek fölött vagy csak úr.
Ám kipusztítasz minden vad virágot,
s irtod az élő lelkeket vadul.

Szolgálnod kéne jó anyád, a Földet!
Hagyni, hogy végre gazdagabb legyen.
Ám nap, mint nap a barmait leölted,
hogy a sok halandó, legyilkolt húst egyen.

Az élelmedben a fájdalom virágzik,
– betegség büntet téged mindezért.
Halálos étkedben a méreg ázik,
s „gyógyít”, ki ebből, tudósként, mit sem ért.

Bezsúfolt állat, ketrecbe zárt lélek,
– leszületett, de nem élt sohasem.
Embertelen, rossz körülményben élhet,
azért, hogy egy nap táplálék legyen.

Mi motivál, hogy tervezed jövődet?
Csak felélsz mindent, s halottá teszel?
Elpusztítod magad alól a földet,
s nem félsz attól: Te is halott leszel!