Aranyosi Ervin: Vers a Vénuszhoz

Aranyosi Ervin: Vers a Vénuszhoz

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag
bekacagsz az ablakon.
Észrevetted a sötétbe
burkolódzó alakom?
Kíváncsi vagy, látom rajtad,
ám te sem hagysz hidegen,
csak a fényed kicsit hűvös,
távoli és idegen.

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
kilesnéd a titkaim?
Vagy ellopnád kincseimet,
hogyha volna valamim?
Olyanom nincs, drága kincsem,
ami neked kellene,
nem zavar hát sóvárgásod,
nem teszek hát ellene!

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
nézzük egymást sóváran,
én szeretnék égen járni,
igaz, sosem próbáltam!
De te mit tennél helyemben?
Viselnéd a glóriád?
Úgy gondolod, fényesség fog
dicsőséget szórni rád?

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
tedd csak te is dolgodat!
Hidd el nekem, a helyemben
te sem lennél boldogabb!
Éld meg azt, mit neked szántak,
s én is élem életem!
Törekszem, hogy a világom
tőlem jó és szép legyen!

Vénusz, Vénusz, fénylő csillag,
ragyogj, kérlek fényesen,
adj támpontot utazónak,
minden sötét éjjelen!
Én meg itt lent, társaimnak
mutatom a jó utat,
ha így szebb lesz a világunk,
boldoggá tesz a tudat!

Aranyosi Ervin © 2023-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva