Aranyosi Ervin: Bányász szerelem

Aranyosi Ervin: Bányász szerelem

Bányász:
Emlékszem egy szöszke lányra,
ahogy járta a mezőt,
megláttam őt arra járva,
s szívembe zártam őt.
Gyakran játszottunk a réten,
hosszú évek teltek el,
lassan szívünk is felébredt
s szerelemről énekelt.

Aztán szépen frigyre léptünk,
közös álmunk kis család,
s jött a munka, a bánya hívott,
sok aggódást adva rád.
Minden este hazavártál,
szíved húzta nagy teher,
rád gondoltam lenn a mélyben,
szívünk egymásnak felelt.

Bányászfeleség:
Nehéz szívvel hagylak menni,
amikor a bánya vár.
Nehéz így nyugodtnak lenni,
hisz leshet rád a halál.
Mit mondok majd gyermekünknek,
apja hol van, hol marad?
Te boldogítsz csak bennünket,
őrizd hát meg önmagad!

Minden este visszavárlak,
a szívem ott van veled.
Hisz szeretlek és imádlak,
te vagy az én mindenem.
Veled teljes a családunk,
tőled teljes csak e lét,
visszavárunk és csodálunk,
szebbíts mindőnk életét.

Bányász:
Lenn a mélyben, dolgom végzem,
lelkem otthon kóborol,
hol a drága feleségem
családunkért robotol.
Szívem érzi mély szerelmét,
aggódó tekintetét,
nélküle tán senki lennék,
üres lenne már a lét.

Gyenge vállát teher nyomja,
a család és sok dolog,
mikor meglát elszáll gondja,
ettől vagyunk boldogok.
Szén-festette arcom látva,
szíve rögtön felderül,
mint egy énekesmadárka
a karomba, úgy repül.

Bányászfeleség:
Nehéz szívvel hagylak menni,
amikor a bánya vár.
Nehéz így, félve szeretni,
de most itt vagy, végre már!
Imádkozom minden éjjel,
aggódás minden napom,
este várlak öleléssel,
szeretlek én, jaj nagyon!

Bányász:
Emlékszem egy szöszke lányra,
aki sétált a mezőn,
őt látom lenn a félhomályban,
s boldog vagyok, mert ő a nőm!
Boldog vagyok, ő lett a párom,
és hálás vagyok neki,
feljönni én miatta vágyom,
lelkemet ő élteti.

Aranyosi Ervin © 2020-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva